vagy nem, de tulajdonképpen mindegy is, mindig marad egérút. óvatos, finom kézzel kell összerendezni a kettőt, figyelve az egyensúlyra, és akkor nem lesznek se idegtépő végletek, se üresen kongó, nagy szavak, se bosszantó, pukkadásig fújt érzéslufik, és jó lesz. aztán csak állok kint a fél-langyos alkonyatban a korlátra támaszkodva, szívom a cigit, a lassan örvénylő varjúfelhőbe bámulok, leszívom, kifújom, elnyomom, bejövök, becsukom, megsimogatom, kitöltöm, megrendelem, elindítom, befejezem, és akkor jó.