szappanbuborékfújás

függõségfüggõ vagyok. mindig kell valami, ha az nincs, mással kell helyettesíteni. anno amikor nem dohányoztam, szinte folyamatosan ittam. cigifüggõ vagyok. kell reggel a kávé mellé/után, kellene séta közben, de azt ugye itt már nem lehet, kell a füst közém és a másik ember…

annak ellenére, hogy a standard tuskóságot szerethető tulajdonságnak tartom, sőt, a következetlen és alkalomszerű faragatlanság kifejezetten dühít. biztos bennem van a hiba. 

lehetnék olyan, mint amilyen valójában egyáltalán nem vagyok.

vagy nem, de tulajdonképpen mindegy is, mindig marad egérút. óvatos, finom kézzel kell összerendezni a kettőt, figyelve az egyensúlyra, és akkor nem lesznek se idegtépő végletek, se üresen kongó, nagy szavak, se bosszantó, pukkadásig fújt érzéslufik, és jó lesz. aztán…

persze, rúgjak abba, aki segíthetne kikászálódni innen, hogyne. legalább holnap majd okkal érezhetem magam genny alaknak. szararc vagyok, tudom. 

de ha még egyszer megnyitok random egy blogot, és az csurig lesz hárompontokkal, úgydögöljekmeg felkeresem a gazdáját és hókonbaszom szívlapáttal. ha nem találod a szót, maradj inkább kussban basz.szad.meg. 

gyanúsan antihétfőként indult a nap, sejthettem volna. a bajom azzal, ha valaki hülyére vesz és még csak nem is rosszból csinálja, hogy utálni se tudom érte. mindegy is, unaloműzésnek kiváló volt. oké, akkor elő a szokásos forgatókönyvet: tudomásul veszem a harmadik…