lehetõség szerint próbálok úgy élni, hogy igyekszem nem tenni olyat mással, amit nem kívánnék magamnak sem, hol jobban sikerül, hol kevésbé, a tegnap estét viszont képtelen vagyok  belegyömöszölni ebbe a rendszerbe, minden sosevoltmég-szürrealizmusával együtt sem, hogy pokol, vodkák, ködbenséta, ürmös bor, rocky horror picture show, áfonyapálinka, a tudat, hogy minden kiderül egyszer és remélem ki tudja magyarázni majd, különben elõbb-utóbb lebukás lesz a vége, mert a ruhaletépés közben valahogy leesett a legkedvencebb villás gyûrûm és nem találtuk meg és olyan tényleg senki másnak, hogy szökõkúttá lettem, és hogy egyedül azért érzem magam szar alaknak, mert pici lelkiismeret-furdalásom sincs, mert egy pillanatig sem rombolni, szétszedni, bántani akarok, csak volt egy klassz péntekem. ideje továbbállni.
szia, nem tudom, ki vagy te, aki a bõrömbe bújtál, ha gondolod, gyere máskor is, majdcsak megleszünk valahogy.