ha feszegeted a pofonosládát, tudd előre, hogy egyszer kinyílik majd és a nagyok lesznek felül. írni magamról hét dolgot, érdekest. igyekszem, de nem lesz egyszerű menet.

1. merthogy tulajdonképpen kiborítóan unalmas ember vagyok.
2. 16 évesen átszúrtam a saját orrom egy gombostűvel.
3. bruttó másfél évig jártam egy hajléktalan pankkal. nem a hobbicsöves fajtából, aki kinn gizdázik a tan téren meg a voodoo mögött aztán megy haza anyuhoz, hanem olyan igazival, akinek tényleg nem volt hova. boldog[talan] csepeli békeidők.*
4. a céges telefonszámom 42-re végződik. há!
5. képtelen vagyok elaludni, amíg akármi is nyitva van a szobában, aminek csukva kell lennie [szobaajtó, szekrényajtó, fiók, laptop, stb]. egyedüli kivétel ezalól az ablak, de az is csak mértékkel. valamiért meggyőződésem, hogy kintről nem jöhet be olyan rossz, mint ami  "bent"-ekből jöhet kifelé. ne is kérdezd.
6. iszonyodom attól, hogy emberek hozzámérjenek. ismeretlenek, ismerősök, haverok, barátok, család, whatever: NE. [értelemszerű kivétel az ideig-óráig partner, kapcsolat, élettárs, alkalmi egyéb.]
7. ha csiklandoznak, sose nevetek, ellenben zokognom kell tőle, ez amolyan feltételes reflex.

és akinek megy a pöttyös, mert legjobb tudomásom szerint még nem írt ilyen toszt, de talán fog és talán nem kapott [elég] felkérést: og, *, kisasszony, norkusz, odil, pdngcsk, nemetsuko.

*kapcsolódó csepel-grátisz-infó rss-ből csalóknak és szemfüleseknek: egyik cimbora egyszer kishíján megölt és nem viccből. lényegében azóta vagyunk jóban.