ilyentájt mindig gondolkodóba ejt, hogy vajon miért betegszem _minden_évben_ menetrendszerűen félholtra a születésnapomat megelőző héten. mivel az ominózus nap környékén nem áll szándékomban hazatolni az arcom, unokatesóm előre odaadta az ajándékot. meséltem már a táblagyűjtögető szenvedélyemről, háhá, azt képzeld el, kaptam tőle egy -dobpergés- kizárólag nekem készített táblát, szép hosszú. kinn aludtam nála vasárnap, onnan mentem hajnalban vérvételre, szóval ha láttál egy kisméretű, önelégülten vigyorgó nőszemélyt hétfő délelőtt az újpest-kálvin tér viszonylaton, akinek a táskájából egy ♥ PACAL feliratú piros táblavég állt ki, az én voltam.
