akkor most megbikáznám kissé a népszerűtlenségi-mutatómat. az az igazság, hogy akárhogy is próbálkozom, sehogyse tudok megbarátkozni coelho-val. nemrég szóbakerült, magyarázta nekem a csaj, hogy a veronika meg akar halni az egyik legjobb tőle, ööhm. amikor anno olvastam, kb 10 oldalanként a falhoz akartam vágni a könyvet [csak az akadályozott meg benne, hogy kölcsönbe kaptam], ez a szám az elolvasott mennyiség és az idő előrehaladtával folyamatosan redukálódott és a végén ~2 sorban állapodott meg. a másik meg, a piedra folyó partján ültem és sírtam, az is botrány. életem során összesen kettő darab olyan könyv volt, amit nem bírtam végigolvasni, az egyik valami ócska legajla szutyok tucatkrimi, már a címére se emlékszem, a másik meg ez. aztán tegnap erőt vettem magamon és végigszenvedtem, bár folyvást meg kellett szakítanom a műveletet egy-egy calmdowncigi erejéig, a végére már az erek is kidagadtak a homlokomon, rosszabb, mint egy székrekedés. elismerem, biztos sokan kapnak valamit ezektől a történetektől, de nekem negédesen émelyítő a hangvétel, a jelenetek hiteltelenek, a párbeszédek meg végletesen mesterkéltek, ráadásul mindig nő az elbeszélő, könyörgöm, vannak női mondatok és férfimondatok, igenis érezni lehet amikor olvasod, és coelho férfimondatokkal ír. még jó, hogy senkivel nem kellett szóba állnom egész nap, félek kórház lett volna a vége. több esélyt asszem nem kap.

és hamár könyvek, meg gyors asszociáció [sziget(möh)- messugah(jóvót) - pálinka(sohatöbbé) - ynga(fesztifon)], eleget tennék egy régebbi felkérésnek, bár kicsit felülírnám. szóval a tavaly olvasott könyvek közül kéne megnevezni az uccsó ötöt, de az a baj, hogy egyrészt nonstop időzavarban vagyok évek óta, másrészt az esetek többségében nem tudom, hogy adott könyvet mikor olvastam először, tekintve, hogy ami igazán megtetszik, hajlamos vagyok évente akár többször is elővenni. úgyhogy legyen inkább lakatlan - szigetre - ha - vihetném - öt - könyv:

1. hesse: demian. [mondanám, hogy hesse az én coelho-m, de nincs pofám ennyire degradálni.] nem merem megbecsülni se, hányszor vettem elő az évek során. nekem sokat adott.
   
2. kundera: halhatatlanság. sokan a lét elviselhetetlen könnyűségét tartják a legjobb írásának, de szerintem ez jóval felülmújla. ld. eggyel fentebb.
3. gaiman-pratchett: elveszett próféciák. minden alkalommal megnevettet, sose tudom megunni.
   
4. tolsztoj: háború és béke. amikor először olvastam, egy hosszában négyrét hajtogatott a/4-es lapot használtam könyvjelzőnek, amire akkurátusan felírtam minden nevet, hogy hol bukkant fel először és hogy kinek a kicsodája. igazi kihívás lenne enélkül a mankó nélkül újraolvasni, meg amúgyis kibaszott entellektüel vagyok, ugye.
   
5. hú, már csak egyet lehet? nyih. a harrypotter összest nem lehet egynek számítani, mi? [teljesen rápörögtem. három éve olvastam az 1-3-mat, most meg négy nap alatt a 4-5-6-7-et, úgy, hogy az 5-öt kölcsönkértem, megvettem a 4, 6-ot, aztán másnap, miután elolvastam, visszavittem és kicseréltem a 4-et a 7-re. módfelett addiktív. idejét se tudom, de szerintem leginkább sose sírtam még könyvön -eltekintve a könnyezve röhögéstől-, bezzeg pitont megsirattam. érted, pitont. bőgtem, mint egy idióta. látszik, hogy nem vagyok formában.] hm. akkor ezen még rágódom kicsit, nem akarom elkapkodni.