rituális szarás rovatunk következik.

24 órából simán átalszik cirka tizenöt-huszat, még nem tudom, ennek örülni kell vagy inkább aggasszon. a maradék időben mozgolódik [állati bamba egyébként] illetve zabál. rendszerint kaja után jön az ihlet, beveszi magát az alomba & lánctalpasok vonulására emlékeztetően darabos és falrengető dorombolás közepette percekig kaparászik benne, helyezkedik, pucsít, újra kapar, újra pucsít, majd lefekszik és cuppogva-nyekeregve elrágcsál egy kavicsot [kérdőjel. gondolom ez lehet a végső lökés, vagy elképzelésem sincs, miért jó neki], aztán újra helyezkedik, újra pucsít, laza risza, végül megszületik a mű, újabb eszeveszett kapirgálás egészen addig, amíg fel nem bukkan ismét a cucc a gondosan föléinstallált tüchtig dombocska alól, egy-kétszer belelép, rázza utána a mancsát kicsit és végig dorombol. gondolom mindenki módfelett kíváncsi volt pacal úrfi szarási algoritmusára, íme, így megy ez minden alkalommal.