befejezetlen mondatnak érzem magam leginkább, zavart torokköszörülésnek, vagy nem tudom. nem tudok semmit. feszült idegesség szorít belülről egész nap, dühöng bennem a mizantrópia, egyetlen emberhez szóltam pár szót, azt is csak muszájból. türelmetlen mindenbe - belekapás, akkorbazdmeg - félbehagyás, így meg belekattanok az unalomba, bogarászom pacal bolháit [nem fér a fejembe, hogy él meg ennyi parazita egy ilyen kicsi állat testén] mászkálok fel-alá a lakásban és nem találom a helyem sehol.
persze az is lehet, hogy csak így jön ki rajtam a másnap, túl édes pia nekem a berentzen, a jövőben maradok a sörnél meg a vodkánál.
persze az is lehet, hogy csak így jön ki rajtam a másnap, túl édes pia nekem a berentzen, a jövőben maradok a sörnél meg a vodkánál.
