soilwork, hüm. igazából többet vártam. tulajdonképpen egy szerintem csalódott banda játszott annak a tulajdonképpen baromikevésnek mondható embernek, aki pokolgép után ottmaradt megnézni õket. depresszióra & pokolgépre kimenni aztán hazahúzni, az milyen möhség már. elég bosszantó 25-30 perces késéssel indítottak [pedig fostam, hogy lekésem az elejét, lévén, hogy kb félútról fordultam vissza a kocsi papírjaiért, lyukas az agyam, igen], a számok között is túl sok volt a szünet, plusz még egy húrszakadás is növelte az üresjáratok számát. meg az is baj lehetett szerintem, hogy a közönség nagyobbik része [fájdalom, de] egyszerûen nem értette, amit beszéltek, vagy azért, mert alapból nem tudnak angolul, vagy azért, mert annyira részegek voltak, hogy már magyarul se, lényegtelen. elég demoralizáló lehet, ha alig van visszajelzés a t. publikumtól. próbált a húrcsere alatt sztorizni meg jópofizni, nulla reakció. becsületükre legyen mondva, nem húzták fel az orrukat, igyekeztek, nem mutatták, hogy nem élvezik, az csak az én magánvéleményem, hogy szerintem így lehetett. az meg szintén az én személyes fájdalmam, hogy a kedvenc albumomról csak egy számot játszottak. viszont az elején a beállásnál sírva röhögtem a doboson, laikusként a svéd egy igen mókás nyelv. a sok baszakodás miatt végül kicsúsztak az idõbõl és lezavarták õket a színpadról nem sokkal egy elõtt [3/4 12 körül kezdtek]. szóval jó lett volna ez, ha több lett volna a zene és a közönség is jobban odateszi magát. hát így.

és megvan a jegyem, pénteken massive attack zamárdiban, jippí!