rommá törni-zúzni, foggal-körömmel arcábamászni szeretnék legszívesebben az olyannak, aki másodmagával beállva a buszmegállóban unottan ücsörgő jómagam mögé a fülemben üvöltő arch enemyt is túlharsogva ecseteli részletekbe menően, hogy mit rakna belém és azt hova és hányszor és milyen sorrendben és ezek után négyszer oda-vissza korzózik előttem és minden_egyes_alkalommal megáll és tetőtől talpig végigmustrál, mint a húsdarabot szokás a hentesnél vagy a rabszolgákat a piacon, jó, hogy oda nem jön megvizsgálni a fogsoromat, kurvaanyád, mondd meg, élet, mégis hogy lehetnék kevésbé kihívóan öltözve kánikulában a sötétbarna, aránylag laza, sokzsebes nadrág, fekete, rövidujjú, szűknyakú póló, fekete tangapapucs kombinációnál, még a fejemet is félig eltakarja az a kurva napszemüveg, még a nyakam sincs szabadon, elfedi a hajam, élet, basszon bele az ilyenbe a legközelebbi viharnál a mennydörgős ménkű, szépen kérlek, vagy legalább vakuljon meg örök életére, hogy csak annyit lásson a külvilágból, ami őbenne van, köszi előre is.