unokatesóm újabb ezoterikus mókuskerékben pörög, de szeretek beszélgetni vele mindenféle témáról, egészen más szögből szemléli a dolgokat. anno szóba került a pókfóbiám (ha már ilyen közkedvelt lett a téma itt), nyafogva panaszkodtam, hogy mindig engem találnak meg a dögök, lehetőség szerint olyankor, amikor egyedül vagyok, tuti meg akarnak ölni, éskülönbenis. válasza: szeretet kell sugározni feléjük, akkor elmennek. köszi mondom, ennél jobban nem is baszhattál volna ki velem. érted, szeretetet. pókok felé. szeretetet. botrány. napokkal ezelőtt beütemeztem mára egy nagytakarítást, természetesen semmi kedvem hozzá, pepecselek. elkezdtem alaposabban utánaolvasni a mumusnak, barátkozom a félelmeimmel úgymond. tök érdekesek. persze ettől még ugyanúgy fosok tőlük, de legalább már nem rándulok össze zsigerből, ha meglátok egy (hatalmasszőrös) pókos képet a monitoron. tyúklépés, meglátjuk, hova visz.
