egész jól elvagyok a kis képzelt barátaimmal. pörgetem a lehetőségeket, egyiknél-másiknál megállok, kiemelem a többi közül, alaposabban megnézem, eljátszadozom a gondolattal, megforgatom, ízlelgetem. visszateszem, pörgetek tovább. ez se. az se. a valóságnak újabban nem sok köze van ahhoz a filmhez, ami a fejemben, kis fantáziavilágomban lejátszódik. bár most még elég jól elszórakoztat a helyzet, viszont túl sok légvárat láttam már összedőlni körülöttem ahhoz, hogy minden erőt és akaratot koncentrálva hinni tudjak benne. a tehermentesítő őrület luxusát pedig jelenleg nem engedhetem meg magamnak. no trouble little crazy person. meg nincs is kedvem most nagy szavakhoz, nagy érzésekhez. láblógázást, fagyievést, fűszállal fütyülést akarok, vihar utáni ázott föld illatát, mezítláb akarok sétálni a sárban meg pocsolyában tapicskolni, paradicsomot enni mozzarellával és bazsalikommal. persze mindig adott pillanatra korlátozva. előások néhány közelrégi, könnyű, langyos- napsugaras zenét, addig hallgatom, amíg lekopik róluk a régi hangulat. már csak azt kéne kitalálni, milyet karcoljak rá.