szappanbuborékfújás

hello sway, kedvenc bloggerem! hogy vagy ma?
sehogy bazmeg, sehogy. nem értem, nem rossz a kedvem, nem is jó. mintha kizárt volna magából a saját életem egy ideje, azóta csak állok zsebre dugott kézzel, nézem a pálya széléről, semerre se halad, és csak azért nem vissza, mert az idővel még én se tudok szembemenni. hova megy ez a bicikli, kérdem, kiabálnék, nem jó az irány, ez egyáltalán nem a jó irány, de mint a rémálmokban tudod, sikítanál és nem jön ki hang, kussolok csak, légbuborék a torkomba szorulva, aggodalmas tekintettel leguggolok, gubbasztok a körön kívül. nem akarok új életet, a 'régit' akarom visszakapni. if you don't live for something you'll die for nothing.
nem ezt a lovat akartam hé, fejezd be a pedálozást, fékezz, szállj le, sok vagy nekem, van két lábad, vigyenek azok, van saját biciklid, van bérleted, kocsid is van, használd, szállj le most, szólok időben, mielőtt túl messzire mennél. öntudatra ébredt pillanataimban néha kiválik a kaleidoszkóp káoszából önmaga teljes, letisztult valójában minden, amit úgy hiszem, akarok, és tökéletesen biztos benne, hogy ez a legkevésbé sem az.
látom a jót, a vidámat, szépet, látom a csapdákat és a zsákutcákat is, pont olyan idióta helyzet, mintha a tükörablak túloldaláról figyelném vállvonogatva. egyáltalán semmi közöm nincs magamhoz.