"A halott őzgida egy tisztáson hevert, egy domb árnyékában, és egy nagy, fekete madár - akkora volt, akár egy kisebbfajta kutya - tépkedte az oldalát hatalmas, kegyetlen csőrével, vöröslő húscafatokat szaggatva ki a tetemből. A gida szeme már eltűnt, de a feje érintetlen maradt, a farán jól látszottak a fehér foltok. Árnyék azon gondolkodott, vajon hogyan halhatott meg.
A fekete madár oldalra hajtotta a fejét és megszólalt. Mintha kövek csikordultak volna egymáshoz.
- Te, árnyékember.
- Árnyék vagyok - mondta Árnyék. A madár a gida farára ugrott, felemelte a fejét és a fején meg a nyakán felborzolta a tollait. Hatalmas volt, a szeme fekete gyöngy. Volt valami félelmetes egy ekkora madárban, ilyen közelről.
- Azt mondja, találkozik veled Kaj-róban - kopogta a holló. Árnyék nem tudta, Odin melyik madara ez: Huginn vagy Munnin? Emlékezet vagy Gondolat?
- Kaj-ró? - kérdezte.
- Egyiptomban.
- Hogyan jutok el Egyiptomba?
- Kövesd a Mississippit. Menj délnek. Keresd Sakált.
- Nézd - mondta Árnyék -, nem szeretném, ha úgy tűnne... Jesszusom, figyelj... - Elhallgatott. Összeszedte magát. Fázik, itt áll az erdő közepén és egy nagy, fekete madárral beszélget, aki békésen falatozik Bambiból. - Oké. Azt próbáltam elmondani, hogy elegem van a rejtélyekből.
- Rejtélyek - helyeselt a madár segítőkészen.
- Nem akarok mást, csak magyarázatot. Sakál Kaj-róban. Ez nem sokat segített. Ez olyan, mint egy rossz kémfilm.
- Sakál. Barát. Krakk. Kaj-ró.
- Már mondtad. Ennél kicsit több információra van szükségem.
A madár félig elfordult és újabb csíkot tépett magának az őzhúsból. Aztán felröppent a fák közé, és a vörös húsdarab úgy lógott a csőrében, mint egy hosszú, véres giliszta.
- Hé! Nem tudnál legalább egy rendes útig elvezetni? - kiáltott utána Árnyék.
A holló felröppent és elszállt. Árnyék az őzgida tetemére pillantott. Ha igazi erdőjáró lenne, most hasítana magának egy szelet húst és megsütné a gallyakból rakott tűzön. Ehelyett leült egy kidőlt fatörzsre, megevett egy Snickerst, és tudta, hogy nem igazi erdőjáró.
A tisztás peremén felkárogott a holló.
- Azt akarod, hogy kövesselek? - kérdezte Árnyék. - Vagy a kis Timmy megint beleesett egy kútba? - A madár megint károgott, ez alkalommal türelmetlenül. Árnyék megindult felé. A madár megvárta, míg közelebb ér, aztán egy nagy szárnycsapással átrebbent egy másik faágra, kissé balra Árnyék eredeti útirányától.
- Hé - mondta Árnyék - Huginn vagy Muninn, bármelyik is vagy.
A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.
- Mondd, hogy "Soha már" - kérte Árnyék.
- Baszd meg - mondta a holló. Többé meg sem szólalt, míg az erdőben voltak."
A fekete madár oldalra hajtotta a fejét és megszólalt. Mintha kövek csikordultak volna egymáshoz.
- Te, árnyékember.
- Árnyék vagyok - mondta Árnyék. A madár a gida farára ugrott, felemelte a fejét és a fején meg a nyakán felborzolta a tollait. Hatalmas volt, a szeme fekete gyöngy. Volt valami félelmetes egy ekkora madárban, ilyen közelről.
- Azt mondja, találkozik veled Kaj-róban - kopogta a holló. Árnyék nem tudta, Odin melyik madara ez: Huginn vagy Munnin? Emlékezet vagy Gondolat?
- Kaj-ró? - kérdezte.
- Egyiptomban.
- Hogyan jutok el Egyiptomba?
- Kövesd a Mississippit. Menj délnek. Keresd Sakált.
- Nézd - mondta Árnyék -, nem szeretném, ha úgy tűnne... Jesszusom, figyelj... - Elhallgatott. Összeszedte magát. Fázik, itt áll az erdő közepén és egy nagy, fekete madárral beszélget, aki békésen falatozik Bambiból. - Oké. Azt próbáltam elmondani, hogy elegem van a rejtélyekből.
- Rejtélyek - helyeselt a madár segítőkészen.
- Nem akarok mást, csak magyarázatot. Sakál Kaj-róban. Ez nem sokat segített. Ez olyan, mint egy rossz kémfilm.
- Sakál. Barát. Krakk. Kaj-ró.
- Már mondtad. Ennél kicsit több információra van szükségem.
A madár félig elfordult és újabb csíkot tépett magának az őzhúsból. Aztán felröppent a fák közé, és a vörös húsdarab úgy lógott a csőrében, mint egy hosszú, véres giliszta.
- Hé! Nem tudnál legalább egy rendes útig elvezetni? - kiáltott utána Árnyék.
A holló felröppent és elszállt. Árnyék az őzgida tetemére pillantott. Ha igazi erdőjáró lenne, most hasítana magának egy szelet húst és megsütné a gallyakból rakott tűzön. Ehelyett leült egy kidőlt fatörzsre, megevett egy Snickerst, és tudta, hogy nem igazi erdőjáró.
A tisztás peremén felkárogott a holló.
- Azt akarod, hogy kövesselek? - kérdezte Árnyék. - Vagy a kis Timmy megint beleesett egy kútba? - A madár megint károgott, ez alkalommal türelmetlenül. Árnyék megindult felé. A madár megvárta, míg közelebb ér, aztán egy nagy szárnycsapással átrebbent egy másik faágra, kissé balra Árnyék eredeti útirányától.
- Hé - mondta Árnyék - Huginn vagy Muninn, bármelyik is vagy.
A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.
- Mondd, hogy "Soha már" - kérte Árnyék.
- Baszd meg - mondta a holló. Többé meg sem szólalt, míg az erdőben voltak."