és hogy ne hidd, hogy teljesen öncélú lett a blog (pedig de), közlöm, hogy komoly gondok akadnak a mozgáskoordinációmmal újabban (is). ma például, előttem is rejtett okokból azt hittem, hogy simán beférek a behajtott ajtó és az ajtófélfa közötti, maximum ha 15 centis résen. hát nem. a vállam azóta is kitartóan emlékeztet erre a botor gondolatra. tegnap pedig első körben hasraestem az angolszótárban, feltápászkodván dühömben félrerúgtam eddigi, jól felfogott érdekemben alaposan memorizált helyéről, hogy aztán tíz perc múlva újra hasraessek benne fél méterrel arrébb. végső elkeseredésemben úgy határoztam, jobb lesz nekem a lakáson kívül, de a cipőfelhúzás közben is beütött valami zavar, minek következtében megdöbbentő lassúsággal ugyan, de felborultam like a zsák burgonya. végül úgy döntöttem, elég vagyok magamnak, másban már nem kívánok kárt tenni, és inkább nem mentem sehova.