kukába dobási szándékkal szedegeti össze a csikkeket a teraszról, lett is egy maréknyi, jön be, viszi a konyhába, ajtó nyit, lehajol, tenyér ürít, szobába visszajön, leül, kattog, nem stimmel, nem, valami nem oké, visszamegy, ellenőriz, óhogybazmeg, a jobb oldali ajtó vezet a szemeteshez, picsába, abba, toporog, szemez pár pillanatig a hűtőszekrény alsó polcán meglepetten didergő csikk-kupaccal, végül orra alatt lemondó mosollyal átköltözteti az egész kolóniát a szembeszomszédba. így megy ez, így.
