végre az első nap, amire azt mondhatom, ezért megéri szombatonként nyolc-kilenc órát az egyetemen nyürmögni. tréning, az volt ma. a tanár jelezte reggel, elő szokott fordulni, hogy ahogy telnek az órák, szinte óvodás szintre komolytalankodja magát a banda. volt öntapadóscetlis pólóraragasztásos névkiírás, akkor kicsit megijedtem, hogy anonim alkoholisták gyűlésére fog hajazni a dolog, 'sziasztok, eszter vagyok és szeretem a zöldborsófőzeléket', de nem igazolódtak be a félelmeim szerencsére. szünetekben megdobáltuk egymást gombolyaggal, nap végén pedig az egyik kölök kedvesen hátbaveregetett, hogy szia, néztem rá értetlenül, gondoltam simán csak idióta, aztán pár perc múlva odajött, hogy leszedje-e, mondom mit, hát a névcetlijét a hátamról, jahogy. végülis, ha óvodásra nem is, de alsó tagozatig sikerült. mission complete.