néha úgy tűnik, mintha hiba nélkül működne a patikamérleg, precízen ütemezett folyamat, innen el, oda bele, kimért, határozott mozdulatok, sehol egy idegesen csattanó appiccsábamellément. ritkán. előfordul az is persze, hogy a valami hiba történik, megremeg a másnap keze, valaki tüsszent, vagy csak elzizeg egy pimasz szúnyog a fül mellett, és borul az egész istenverte egyensúly. gyakran. múltkor, alig egy hete, emlékszel, akkor rohantam bele ebbe a kőkemény realitásba de nagyon, azóta is alig győzöm dörzsölni a fejem, a szívem, a szemem, a többim. akkor jófelé billent. jófelé billent? korai lenne, de azóta jobb volt. nekem. ez itt az én önzésem, az én könnyeim, az én boldogságom, az én illúzióim. ajtó nyílik-ajtó záródik, még mondja bárki, hogy az álmok csak a tudattalan véletlenszerű lézermozaikjai, hát én azt minden magyarázat nélkül felpofozom. ha összeadva veszem mind a fontosságukat, márpedig úgy kéne, egyenként a molekulák sem érnek semmit, nem is tűnne fel talán a kivonás, szóval ha összeadva veszem ezeket, jaj, akkor ebbe én most lehet, hogy bele fogok pusztulni. főleg, ha nem egy-az-egyhez lesz a cserealap, széttördelve négyötödnyi fájdalomparazitákra, nagyon jaj, nagyon gyors végem lesz. mégis várom, mégis szeretném. új ünnepet tarthatok, félig az enyém teljesen, a másik felét meghagyom annak, akit illet. you ain't got but one life. you ought to live it the way you want, tudás anyja, te ócska ribanc, add a melled, hadd lakjak jól sárgára fakult, likvid bölcsességeiddel, hadd legyek tékozló fiad megint - hazatértem, látod? megbántam, látod? nem tanultam, látod? csak ezt a konok hitet tudnám kitessékelni az agyamból végre, nem végzetre születtem, sajnálom igazán, én a legjobban. állok csak a keresztfolyosó közepén, egyik irányban jöttek / mentek, volt ott egyenletrendszer, ott most nekem jó, erre itt ez a másik, másik vonal, másik vér, most ezzel mégis mihez tudnék kezdeni? nem érek semmit, legutolsó ótvar szar vagyok. miért nem fáj, miért nem aggódok, miért nem rettegek, miért nem sírok, miért nem tudok jó emberként viselkedni, miért nem tudok jó gyermek lenni? megszakadok, úgy szégyellem, a szívzokogás hiányára beleszarással kontrázok, hánynom kell magamtól.
