megint elakadtam. látom, hogy kapar a szakadék szélén, én meg tipródok, mit is kéne, jajistenem, mit kéne. zuhantam én is, nyújtottam a kezem én is, mégse kapta el senki. leértem, puffantam, feltápászkodtam, kimásztam. nem az én dolgom mozdulni mostmár, ez a nehezebb út, óhogy a villám csapna belém, fene a hülye természetemet. minek húzom magam még a más bajával is, miért nem elég nekem a magamé. 'zistenfaszáért nem tudok érzéketlen, számító tyúk lenni, talán nem nehezíteném meg folyamatosan a saját dolgom. eh, kurvára tudom utálni magam ilyenkor.

a bringa meg feltörte a seggem. igen, még a szar is büdös.