lehet, hogy nem álltam volna kicsit fejre attól a pár sörtől, ha többet eszem egy zsömlénél. vagy egyáltalán, ha kajára költöm.

hihetetlen, mennyire másképp reagálnak az emberek bizonyos dolgokra itt, mint otthon. még mindig nem szoktam meg teljesen, hiába no.

nem baj. tavasz van, tíz centis fekete sarkakon kopogok végig a városon, marlboropiros harisnya, fekete szoknya combközépig, chat noir. még napsugár is táncol velem, kacagva simogatja az arcom, beletúr a hajamba, néha kacéran megcsillan a tűzpiros körömlakkon. a napszemüveget nem is veszem elő, élvezem a hunyorgást, hiányzott már. legalább újra érzem.