ha a tegnap estét egy szóban össze kéne foglalni, leginkább az jut eszembe, hogy 'jajjnemábazmeg'. sikerült például belefutni a hajón ismerős arcba, aki egyből letámadott azzal az ostoba, elcsépelt frázissal, amiről azt hittem, velem nem történhet meg. merthogy nála azért még van valóságalapja a dolognak, ellenben az én szemeim mezei unalombarnák és felettébb karikásak, peter tägtgren szó nélkül örökbefogadhatna. én hülye hülyetyúk én még naivan azt hittem, úgy érti, hogy csupa vörösek a kinti orkán meg a benti füst miatt, aztán elképedve állt, amikor - miután sokatmondó hangsúllyal közölte, hogy nem úgy gondoltam - 'ja, akkor bazd meg!' mordulással elvágtattam onnan. hát meg még mit nem.
