szent meggyõzõdésem, hogy egy legalább 15-20 fõs uruk-hai csorda lakik felettünk. gyakorlatozás közben a padlót csapkodják lándzsáik végével, alkalomadtán összeülnek a lakás különbözõ pontjain, olyankor odagördítik-dobálják az ülõalkalmatosság gyanánt szolgáló farönköket; máskor jókedvükben körbe-körbe vonatoznak vasalt bakancsaikban és vígan csujjognak-hörögnek hozzá. ha épp olyan kedvük van, gránitgömböket apportíroztatnak az amúgy spejzban tartott ostoba, de lelkes trollokkal. a konyhában pedig nem disznószétverés folyik állandóan, hanem ott van a kovácsmûhely, amit én eddig balgán klopfolásnak hittem, valójában az üllõ klingelése volt. estefelé aztán nyugovóra térnek és falrengetõen hangosan hortyogva szundítanak reggelig.