van egy rakás pár bosszantó tulajdonságom. ha veszekedés van, és kezdek igazán-komolyan-durván dühbe gurulni, egyszerûen nem bírom megállni és elbõgöm magam. baromi kellemetlen. fõleg, hogy általában azt hiszik, ez amolyan jaj- nebántsuk-egymást-tovább, vagy jólvan-sajnáljmeg- nézdhogyfáj típusú bõgés, és mint olyan, a szavaimnak a kelleténél/kívántnál sokkal kevesebb súlyt ad. mondhatni még elvesz. fõleg, hogy mivel nem kapok levegõt normálisan, nem is tudok beszélni normálisan. ráadásul kurvára ciki. az általam kitalált eddigi egyetlen megoldás pedig minden bizonnyal kórházzal és/vagy börtönbüntetéssel járna. nem jó ez így.
2008.01.03. 18:55
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nofree.blog.hu/api/trackback/id/tr375968613
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tilly 2008.01.03. 21:21:45
ismerős! - nem te, még nem:) ennyiből - de az érzés..., most pont kerülöm a konfliktusokat, nem jobb, erre ne gyere...
csillag 2008.01.04. 20:26:45
Én meg elpirulós vagyok,ami kb 17 éves koromig SOHA nem voltam,hogy ez mitől jelent meg, azt nem tudom, valami olyasmi oka lehet mint amitől a szögegyenes hajam kb ugyanekkortájt közepesen göndörre váltott.
Mindenkinek a maga keresztje :D
sway 2008.01.04. 22:26:03
csillag, elpirulni kedvesen lányos dolog, de bőgni balhé közben olyan vérciki tud lenni.
mellesleg én is pirulós vagyok >8)