szappanbuborékfújás

baszki tisztára úgy nyafogok, mint valami tizenkétéves kis lyuk, most elszégyelltem magam. egy kicsit.

sûrû napom lesz. illetve sûrû napjaim lesznek. mondhatni nyüzsgök.például: holnap megyek pedikûröshöz és megvallom a színt így nõileg, be vagyok szarva. tuti az én lábam lesz az, amirõl szerencsétlen nõ egész praxisa során életében elõször véletlenül levág egy kósza…

leülök ide mindig, próbálnék valamit, de nem megy. lendületbõl írnám, hogy nem történik semmi, pedig de, csak összeszûkült a tudatom, bekuckózta magát a homlokom mögé és nem hajlandó tudomásul venni a környezetembõl semmit. elszoktam budapesttõl, légkondícionált bkv-buszon…

még jó, hogy van bidé, különben a csapban kéne megmosnom a lábam.

esik. 

nincs türelmem semmihez. még ahhoz sem, hogy kifejtsem, miért.

valahogy meg kell oldanom ezt az itthon-levést. nemjó nemjó.

na pontosan eddig tartott a nettelenség. mivel a upc hónapok óta baszakodott mindennel, amivel csak lehetett, nem adtam sokat annak, hogy nyár végéig bekötik. úgyhogy most nocsak.a hazaút mondhatni zökkenõmentes volt, egyszer még majdnem 130-cal is hasítottunk, de lelassítottam, mert…