eh, mit nekem durca. mosogatás közben white trash beautiful-ra rázom a valagam, lábujjhegyen kell ágaskodnom, ha le akarom venni a teát a felső polcról. mp3lejátszó lóg a nyakamban, mert a szobából nem hallatszik ki eléggé a zene, ha folyik közben a víz. néha érzem, ahogy a torkomra szorít valami szürke melankólia, észre se veszem, süllyedek, aztán eszmélek és felrántom magam gyorsan. tudod, mint amikor a vonaton elnehezíti a fejed az álom, aztán arra ébredsz, ahogy felkapod hirtelen. ilyen buta-evickélő bólogatások vannak most. meg a risza.
