furcsa dolog az, amikor pörögsz meg hajtasz meg küzdesz, a szervezeted pedig azt mondja: ácsi, le kéne állni kicsit. próbálkozik, egy hétig csak fájnak a csontok sunyin, néha környékez holmi kósza torokfájás. aztán látja, hogy nem használ semmit, úgyhogy bedurvul. hurut, nátha, torok, és nem a szokásos rend szerint, hanem folyamatosan megújulva, egyikből lépdelnél kifelé, de visszarúg a másik. nem, nem lehet megállni, nem most, most nem. mikor pedig már azt hiszed, jó, abbahagyja lassan, megúszod, enyhül a fájdalom, levegőt is kapsz, akkor ráhúzza ezt az egészet az arcüregedre és grátiszba bedurrantja azt a fogadat, amivel egy éve kb négy hónapon keresztül szenvedtél gyökérkezelés ürügyén. pluszba két nap múlva kezdődnek az ünnepnapok, a mellem (höhö, ja, az. olyasmi) úgy feszít, mintha pumpálnák, és persze mindezt akkor, amikor kurvára nincs időm leállni, értsd már meg, egyszerűen ez nem az a hónap, nem az a rendszer. kíváncsi vagyok, meddig játszunk még így.