bõvült az állatkert. hétvégén ugyanis találtam egy kukac-túlélõt, és annyira megtetszett a talpraesettsége, hogy úgy döntöttem, s.k. telepítem majd egy szimpatikus bokor levelei közé. de éppen tombolt a vihar, így befõttesüvegbe tettem és téptem neki anyám növényeirõl levelet. azóta nagyon jól érzi magán nálam és gyarapodik.
anyám, mikor ma hazajöttek és megmutattam neki, simán lehülyézett. a pókot megölöm, a kukacot meg etetem. jóhogy. egy óra múlva meg õ hozott neki eperfa-leveleket, mert biztos unja már azt, amit itthon kap. nye. mea culpa, én felelõtlen nõszemély, nem gondoltam a kukac változatos étrendjére, szégyen-gyalázat. és még engem hülyéz le. család.
így volt ez a patkánnyal is anno, mikor hazahoztam. sípolás-óbégatás, hogy jajmileszmost, fujjpatkány és hasonlók, egy hónap múlva meg átköltöztette magához, fél napokat kirakta a konyhapultra, hogy mozoghasson eleget szegény pára. este meg beköltöztette a pulcsiujjába és vitte tévét nézni.
ennyire szereti az állatokat. ilyenkor néha kezdem megérteni, hogyan bírja még mindig apám mellett.
(meg persze mellettem. de én keveset vagyok itthon.)
ésésés tegnap éjjel belógott egy _nagy_zöld_ is. szöcskesáskaakármicsoda. kis híján halálra rémített, amikor éjjel háromkor kitipegtem a szobából, villanyt kacsoltam, ez meg próbált fedezéket keresni és közben hatalmasakat koppant a falon / földön / minden útjába kerülõ tárgyon. aztán gellert kapott a konyhakés-szetten és kábultan rogyott a pultra. kicsit megsajnáltam, mert hiányzott az egyik hátsó lába neki, de féltettem a kukacot ezért kíméletlenül kipateroltam a _hangos_zöldet.
ma pedig betámadott egy olyan keménypáncélos fajta, ami bazihangosan kerregve röpül és alapból frászt kapok tõle. rózsabogár vagy mi.
komolyan mondom elgondolkoznék a disznótartáson ha nem bizonyosodnék meg arról nap mint nap, hogy a város szívében lakom. biztos vicces lenne ahogy a lemenõ nap fényében pórázon vezetek három-négy üderózsaszín süldõmalacot, azok meg lelkesen röfögve túrnák a macskakövet a gesztenyefák alatt. már látom is magam elõtt. kórusban üvöltjük majd vidáman, hogy uíí, uííí, meg grunc-grunc. esetleg oink. de szép is lesz.