egész jó kedvem volt - eddig. reggel kissé világháborús szájízzel ébredtem, azok a kurva gépek állati hangosan kerregtek egész délelõtt a fejem felett, és állítólag még két nap. pedig azt hittem, ma már élesben megy. délben elmentem boltba, vettem pár üveg sört, mégiscsak ünnep lesz. mégis felmentem a várba mesterségek ünnepére, könnyek között kicsengettem egy ezrest a beugróért (ez még mindig fáj), aztán vettem magamnak vigasztalásul (nõi logika, you see) pár apró ketyerét, aminek utána egész délután széles vigyorral örvendeztem. többek között egy olyan gyûrût, amilyet hosszú hónapok óta keresek. meg fából készültet is, és gyorsan el is határoztam, hogy csak olyan pasihoz vagyok hajlandó feleslegül menni, akivel fa karikagyûrûink lesznek. persze csak viccbõl. meg találtam neten olyan órát, amilyet szintén hónapok óta keresek, ha meglesz, megmutatom. gyönyörûséges.
most meg szétbasz az ideg, mert szemben hegedûszó meg csujjogósdi népzene szól, itt meg valami alternatívszerû langymeleg hígfos bömböl nem tudom, honnan, és ez fog menni egész éjjel, és reggel megint jönnek majd a repülõgépek meg a helikopterek és ilyenkor minden porcikámmal egy vállról indítható rakétára vágyom. természetesen ilyenkor jut eszembe az is, hogy hol a vérben fogok én lakni pécsen szeptembertõl, és miért szórakoznak velem még ötödéven ezzel komolyan, ott van az ilyenre vagy háromszáz gólya, nesztek. kocsogok. megyek és betúrom a másik fél görögdinnyét. merthogy más kaja nem nagyon van, lévén, hogy amióta elkövettem a végzetes hibát és megnéztem a norbi-réka féle szigetes ...-t (mi volt az tulajdonképpen? nem találok szavakat), na azóta tüntetõleg pirosöttyös túrórudin élek. ottdögöljönmeg az összes update-geci.
most meg szétbasz az ideg, mert szemben hegedûszó meg csujjogósdi népzene szól, itt meg valami alternatívszerû langymeleg hígfos bömböl nem tudom, honnan, és ez fog menni egész éjjel, és reggel megint jönnek majd a repülõgépek meg a helikopterek és ilyenkor minden porcikámmal egy vállról indítható rakétára vágyom. természetesen ilyenkor jut eszembe az is, hogy hol a vérben fogok én lakni pécsen szeptembertõl, és miért szórakoznak velem még ötödéven ezzel komolyan, ott van az ilyenre vagy háromszáz gólya, nesztek. kocsogok. megyek és betúrom a másik fél görögdinnyét. merthogy más kaja nem nagyon van, lévén, hogy amióta elkövettem a végzetes hibát és megnéztem a norbi-réka féle szigetes ...-t (mi volt az tulajdonképpen? nem találok szavakat), na azóta tüntetõleg pirosöttyös túrórudin élek. ottdögöljönmeg az összes update-geci.