szerda este sörözgettünk a fenketlen-tónál, és valahonnan hirtelen elõpattant bociból a megmondomafaszát. hogy õ bennem leginkább a fene cinikus énemet bírja. zsigerbõl, azonnal, standard. én ennek nem tudok örülni. ha hülye kamasz lennék, vastagon megkenve byroni spleen-nel, valószínûleg még hízelgõnek is találnám, így meg csak elszomorít. ez nem olyan dolog, amire büszkének lehetne/kellene lenni, ez egy roppant idegesítõ és majdnem levetkõzhetetlen jellemhiba. sokra megyek azzal, hogy õ jókat röhög a beszólásaimon, ha õrületbe kergetem az embereket körülöttem. sokkal szívesebben hallanám, hogy a vidám, könnyû-súlytalan természetemért szeretnek. fene essen bele. sehogyse jó ez. valószínûleg maradok idegesítõ-cinikus, idõvel súlyosbodó állapottal, ennyi vagyok, két marék keserûség, lehet melldöngetni bazmeg.
2007.07.27. 22:26
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nofree.blog.hu/api/trackback/id/tr35969519
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.