szappanbuborékfújás

általános iskolai osztálytársaim buzgó "oszttali"-szervezkedésbe kezdtek pár hete iwiwen. egész felvillanyozott az ötlet, több, mint tíz éve nem látott arcok, szinte elfeledett emlékek, régi környék, régi barátságok, kellemes bizsergés. üzenetdömping, kinek mikor jó, hol nem jó.. az ötletgazda ráadásul úgymond a "legjobb barátom" volt, már ha lett volna nekem ilyenem. írtam, pécsen vagyok, vizsgázok huszonötödikéig, utána bármikor. jön a válasz: jó, akkor közkívánatra 24. rendben, biztos a többieknek akkor, semmi gond nem lett volna ezzel, ha nem hívott volna fel unokatesóm pár órája, hogy megyek-e csütörtökön (azaz holnap). ja igen, vele osztálytársak voltunk. mondom hova. jahogy, az elsõ olyan jó volt, hogy összecsaptatok egy másodikat is izibe? hátkérlek. hétvégén költözöm vissza budapestre, nincs nekem arra felesleges négyezerötszázam, hogy hazaszaladjak osztálytalálkozni. fõleg, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány emberre vagyok kíváncsi mostmár. az egyik pedig pont õ lenne, akivel azért szoktam találkozni alkalomadtán.
egyszer volt valami elbaszott próbálkozás decemberben a közéiskolai gruppal, de azt meg olyan nõszemély szervezte, aki a hátam mögött fröcsögve utálja a pofám, úgyhogy nemes egyszerûséggel megvárta, míg nem vagyok netközelben és legálisan - feltûnésmentesen hagyhatott ki az egészbõl. azt hiszem elmondhatom, hogy éretten, felelõsségteljes felnõtt módján kezeltem a kellemetlen helyzetet, még csak el se küldtem a sunyi picsába. az az osztály is olyan volt, akire kíváncsi vagyok, kb 3-4 ember, az úgyis tudja, akire nem, az szintén.
nem bejövõsek ezek a dolgok nálam úgy sejtem. fene a hülye természetemet.

-antiszociális.