napok óta tart a lassan elviselhetetlenné váló hõség. tegnap este gyûltek a felhõk, a madarak elcsöndesedtek, a bogarak visszavonulót fújtak. szél kerekedett, cibálta a függönyöket, törte az ablakokat, kikergette a fülledt, tespedõ meleg levegõt a szobákból és a tüdõkbõl. mindenki várta a vihart, a levegõ szinte szikrázott. meghatóan részeg fiatalemberek esõtáncot jártak a kollégium elõtt. vártunk, figyeltünk, vártunk, reménykedtünk, vártunk, órákig. aztán nem jött semmi.
úgyhogy a fiúkat nem tartjuk meg.
úgyhogy a fiúkat nem tartjuk meg.
