egészen szentimentális hangulatba keveredtem így estére. délután a "búcsúzó" erasmusosok teleszórták mindenféle papírokkal a kertet, miközben a háttérben az oroszlánkirály zenéje szólt elton johntól. aztán pedig rengeteg dolgom ellenére, hatalmas lelkiismeret- furdalások közepette megnéztem az "ének az esõben"-t. meg kell mondjam, nekem nagyon tetszett. merthogy bizony most láttam életemben elõször. szeretem az ilyesmi filmeket, meg az ötvenes éveknek ezt a derûs, könnyed, púderes-hajcsavarós, cigarettafüstös arcát. ezt a kedves hiábavalóságot.