úgy mennek a dolgok nálunk, hogy van adott tantárgy, melynek oktatója - milyen meglepõ - saját maga írta könyvet ír elõ kötelezõ, vizsgán számonkérendõ tananyagként. ez eddig rendben. az adott irodalom tulajdonképpen tankönyv (361 oldal, 5800 ft), teszt- és példatár (410 oldal, 5300 ft), magyarázatok (nem volt meg, 4600 ft), valamint cd melléklet, ami tartalmazza mind3 könyvet, de csak azok együttes megvásárlása esetén adnak hozzá olyan szoftvert, amivel használható (az árát már nem mertem megkérdezni). namost, mivel a mi tanárunk jófej és megértõ a szegény egyetemista megélhetési problémáival szemben, ezért leadja a boltban az évfolyam névsorát, és aki rajta van, diákigazolványa felmutatásával az egész hóbelebancot (kivéve cd) megveheti potom 10 000 forintért. számlát is adnak, névre szólót. huncutság az egészben az, hogy mivel az aláírt névsor illetve a számlák kiállítása alapján semmi perc alatt visszaellenõrizhetõ a könyveket megvásárlók halmaza, a mélyen tisztelt tanár úr megbasz a vizsgán mindenkit, aki nincs rajta a listákon. merthogy akkor biztos fénymásolta, és így õ ugye elesik némi jogdíjtól. ráadásul meg is sértik, hiszen õ csak segíteni próbál, ezért ír "jól használható, idõtakarékos, érthetõ" könyvet (amit okleveles adószakértõknek, adótanácsadóknak, pénzügyi tanácsadóknak, könyvvizsgálóknak, mérlegképes könyvelõknek, ügyintézõknek, és szakembereknek, de még véletlenül sem diákoknak ajánl), ezért ad árengedményt. mindennek tetejébe legalább az egyik kötet rendszeresen hiánycikk, az eladó néni pedig olyan bunkó és mogorva, hogy az embernek akaratlanul is ökölbe szorul a keze és lendületbõl az arcába állítaná a könyveket, sarokkal, egyenként, hogy minél jobban fájjon. hát így megy ez nálunk.