szappanbuborékfújás

imént volt szobatársamnál töltöttem egy-két órát. az egymással való kapcsolatunkban az a furcsa, hogy sokkal szorosabb és bizalmasabb, mióta nem lakunk együtt, pedig akkor se volt semmi baj. nyugis, csendes lány. nem bulizik, nem iszik szinte soha (max szilveszterkor pezsgõt). idén már sikerült rávennem egy koktélozásra, ráadásul egybõl másnap sörözésre is. most meg ott tartunk, hogy õ ajánlotta fel, menjünk el holnap valahova iszogatni. ráadásul mindkettõnk feje fölött sötét hormonális viharfelhõk gyülekeznek. feszültek vagyunk és idegesek, és semmi nem jó. ennek örömére (és mert amúgy üres volt a szoba) nagy lendülettel elüvöltöztük egymásnak a búbábánatunkat, és baromi jól esett. ott ültünk egymással szemben és ordibáltunk ki a fejünkbõl. valaki bejött volna biztos meglepõdik. hehe. sajna (?) a végére kiestünk a szerepbõl és csúnyán elröhögtük >8) hát így élünk mi.