szappanbuborékfújás

az imént fedeztem fel egy katicabogár holttestét a köles közt. hullaház lett a madáretetõmbõl, az a helyzet.

jelenleg úgy gondolom, kevés finomabb dolog van, mint a biscoteria choco cookies. mért nem vagyok egy kicsikét sem álmos? 

meg persze most lesz uk subs meg vibrators is, közelébe nem tudok menni huszonnegyedikén. möh.

ebben a városban tényleg sehol nem lehet nyomtatni hétvégén?! falu bazmeg, balkán. picsába.

mint azt már említettem, a régi zenéim csak kazettán vannak meg. erre annyira rágyógyultam megint, hogy az félelmetes, viszont csak így tudom megmutatni. lehet kezdeni az ugrálást, sikítozást, tököslegény beállásban fejfölé tartott mutatóujjon lasszómód melltartópörgetést.…

mi a te mennyországod?

tizenkét oldal meg egy bolhafitymányi, sört ide kezem közé MOST.

baromi sürgõsen le kéne szoknom arról, hogy (azt hitted, mi?), ellenben legalább ugyanolyan tempóban rá kéne szoknom arra, hogy (háhá, megint bevetted!). vicces kedvemben vagyok, jól látod. emmeg itten a kert.

esik. lassan, lomhán, szomorúan, nehezen. az ég alja világos a szemközti panel teteje fölött, fényes-szürke, tudod, mintha alulról világítanák, itt lent pedig minden sötétebb egy árnyalattal, fekete csíkokat karcolnak a felhõk hasára a meztelen faágak. egész nap szirénázva…

ha ma még kiszenvedek magamból fél oldalt, az azt jelenti, hogy közel kilenc, azaz 9 oldal már félkész. mert még a nyelvhelyesség, és amúgy van-e értelme egyáltalán. meghalok, meg én.visszük a hullákaaathozzátok a halottakaaat