szappanbuborékfújás

mindig irigyeltem azokat, akik (szeretnek és) tudnak összebújva aludni, én egyszerűen képtelen vagyok rá, még a rózsaszín köd idején se (bár ha jobban meggondolom, kb. kétszer sikerült, igaz, mindkétszer inkább lusta voltam idejében megmozdulni és beájultam a…

-halló, kívánságműsor, tessék.-sziasztok, sway vagyok, szeretném kérni a backyard babies-től a brand new hate című számot, küldeném az összes tétova seggfejnek és üzenem nekik, hogy a gombok nem mindig azért vannak, hogy ész nélkül nyomkodjuk őket, a kibaszott…

fél négy körül sikerült végre ágyba keverednem, erre felébredtem hétkor, azóta kattogok, félrever a szívem, a koncentrálóképességem egy speed-en lévő hörcsögével egyenlő, a gyomrom pedig akkora, mint egy kavics. mégis jó. mi a fene. várok, várok. megyek, vételezek…

szeretem a régi magyar filmeket. hyppolit a lakáj, kölcsönkért kastély, meg ilyenekre gondolok. sírva röhögök minden egyes alkalommal. manapság miért nem tudnak ilyet? 

furcsa, tegnap tudatosult igazán, de ha jobban belegondolok, már jó ideje azt mondom megyek vissza helyett, hogy megyek haza pécsre. jobb itt. nyugi van, k. mindig hazamegy, álomlakótárs komolyan. igazságtalan, hogy sose dicsérem. például olyan, hogy amikor télen elég keményen magam…

köszönöm. 

nehezemre esik eldönteni, hogy kétségbeesés vagy düh, amit éppen érzek, de leginkább a kettő között száguldozom egész nap. nem is bírtam otthon tovább, az ilyen jellegű megzuhanásaimhoz nincs szükségem nézőközönségre. párbeszélek magammal folyamatosan. te…

és ha széjjelszakad a szívem, annyira akarom? az változtat valamin is? azt megérzed? 

egyébként nem ártana feladnom végre az ittasan-mindenhonnanis-hazasétálok mániámat, főleg ebben a kurva hidegben.