szappanbuborékfújás

óhogy a hídfoglaló jókurvaanyátokat. mennétek inkább dolgozni.

gatyavásárlási céllal lófrálok napok óta a városban, erre ma belefutottam egy télikabátba, amit mellesleg évek óta nem találok normálisat, ez pedig gyönyörűségesen szép, fekete, finom meleg, térdig ér (tehát nem fázik benne a valagam - nekem az nagyon szokott), mindez…

nyenyererápippíípítubidubivuáppáhöcöcöcö

van a gyűrűkura zenéjében egy olyan gyönyörű rész, ha meghallom, egyből elborít valami hülye pátosz, szinte könnybe lábad a szemem, a szívem kétszeresére dagad. talán túlcsordulnék és el is bőgném magam fene nagy meghatottságomban, ha hosszabb lenne fél…

persze ha jól bebeszélem magamnak, attól minden bizonnyal csak jobb lesz. gratulálok.

van valami furcsa ebben a lakásban itt. ahogy átfúj a huzat a szobákon. főleg a másik szobában, ahogy kopognak a lépteim a padlószőnyegen. mintha nem tudna egyben maradni a világ idebenn, ezer szilánkra robbantja füstszínű valóságom. kiszippantja a talajt remegő…

oké, akkor most vagy vizionálok, vagy hülye képeket vetít az agyam a nyitott szemeim elé.