szappanbuborékfújás

teljesen beleszerelmesedtem a zenéjébe (is). de fülig.

akárki akármit mond, nekem igenis bassza a csőröm, hogy egy számomra vadidegen csaj nyilvánosan le'apjuk'-ozza a pasimat. és az is bassza a csőröm, hogy tudom, én leszek a csúnyagonoszhisztis tyúk, ha ezt szóvá merem tenni.  

ma egész nap ez szól a fejemben, ezzel karöltve. \m/.

használati utasítás hozzám: ha megkérdezed, mi van, és elbuffogom a gondom geciidegesen, és te elvileg ismersz engem, akkor ki ne mondd bazmeg, hogy 'nincs benned semmi rákkenroll', meg 'tékitízi', mert az elsõ adódó alkalommal szanaszéjjel baszom az arcod bazmeg. nem, nincs bennem…

az meg milyen dolog már, hogy nekem arra kell kelnem hajnali ötkor, hogy a lakás tulajának fia takonyrészegen ráfeküdt a csöngõre, mert hogy õ most itt alszik. de jó neki a konyha is, elfekszik ott. anyádhogyvan, forduljfel. aztán ráesik k. ágyára és bekómál és bömbölve horkol.…

aztán csendesen a fejemhez kapok, hogy mi? hogy mii? (mondd ezt még egyszer, ha mered, te faszfej bazmeg, monddmégegyszerhamered!) hát ki a faszom ez a sok idióta, mi közük hozzám, mi közöm hozzájuk? és ha van is, lenne is, ha az leszarja, nekem ugyan miért lenne fontos? mi vagyok én,…

oké. azt hiszem most jött el az a pillanat, hogy lekapcsolok minden villanyt, berakok valami szívszaggató muzsikát, bebábozódok a sarokba és ájultra bõgöm magam.

óóíéééhejhó!

két napja fáziskések és pirulok. egymástól függetlenül, de legalább felváltva.