szappanbuborékfújás

valaki elárulná, mit a fenét csinál eggyel lejjebb a kommentbox odafönt? hogy mászott fel? hogy zavarjam vissza?

õ az én dlágaszáágomm.

nemszeretem-fajta szorítást érzek gyomor és szívtájékon. az ok ismeretlen. az ég tiszta, a nap süt, a levegõ melegszik. csinálok egy jó erõs feketét, kitipegek vele az erkélyre és figyelem a méla, álmos várost. szombat délelõtt. mindenki nyugodtabb, az autók nem rohannak úgy.…

azt hiszem, túl sokat figyelek minden másfelé, közben pedig csöndes-sutyiban szakadozik szét a szívem. hát hülye vagyok én teljesen?!

most az van, hogy fogom a könyvet, amit épp olvasok, odavonszolom az ablak alá a szobám egyetlen szõnyegeként funkcionáló báránybõrt és lekucorodok rá, háttal nekidõlve a forró radiátornak. nincs is még igazán hideg, de valamiért napok óta képtelen vagyok átmelegedni, csak…

épp az járt a fejemben, hogy ennék most marcipánt, amikor eszembe jutott, hogy tegna kaptam nagyanyámtól két tábla marcipános lilatehenest. csodálatos egy família lehetne ez.

nonszensz, szeptember eleje van, három napja fûtünk, én meg itt ülök nyakig pokrócba csavarodva és jégcsap fagy az orromra, a szememre pedig jégvirág.

egyébként pedig, ha alkoholista vagy, tégy a világnak egy kurvanagy szívességet és dögölj meg minél gyorsabban. gyáva, gyenge szar vagy, zsákutca. leszarom, hogy senkinek nem fáj a léted, mert egyedül vagy. valószínûleg nem véletlen, hogy egyedül maradtál, mindenkit kiirtottál…

a dalszöveget senki nem ismerte fel, a sör az enyém marad. ez tetszik, ilyet még sokszor játszhatunk.

höh, ráadásul balra nézek, a kis mocsok meg ott szunyál az ágyam kellős közepén. olyan édes kis szar, nincs szívem felébreszteni. tanácstalan vagyok.kieg. (00:36): most meg mind a négy lába égnek áll, meg kell zabálni komolyan.